Double Down by Frederick Barthelme — FB2 download

[Angela Pinkerton]

Double Down
Reflections on Gambling and Loss
by Frederick Barthelme, Steven Barthelme

🔰 Double Down • Click Here 🔰

• Format: paperback, 208 pages
• Publisher: Mariner Books
• Release date: May 21, 2001
• Author: Frederick Barthelme, Steven Barthelme
• ISBN: 9780156010702 (0156010704)
• Genres: memoir
• Language: english

About The Book

Double Down is a true story, a terrifying roller-coaster ride deep into the heart of two men, and into the world of floating Gulf Coast casinos. When both of their parents died within a short time of each other, the writers Frederick and Steven Barthelme, both professors of English in Mississippi, inherited a goodly sum of money. What followed was a binge during which they gambled away their entire fortune-and more. And then, in a cruel twist of fate, they were charged with cheating at the tables.

Told with a mixture of sadness and wry humor, and with a compelling look at the physical aura of gambling-the feel of the cards, the smell of the crowd, the sounds of the tables-Double Down is a reflection on the lure of challenging the odds, the attraction of stepping into the void. A cautionary tale (the brothers were eventually exonerated), it is a book that, once read, will never be forgotten.

EPUB Double Down download for Android. FB2 book Double Down Frederick Barthelme buy on Powells. Hardback ebook Double Down. MP3 Double Down by Frederick Barthelme read Mac on Books-a-Million.

Paperback ebook Double Down Frederick Barthelme download on PC on Booktopia. PDF book Double Down read online. MOBI ebook Double Down buy cheap on reader on Barnes & Noble. TXT book Double Down by Frederick Barthelme.

Online Double Down download on Walmart. Hardcover Double Down Frederick Barthelme read iPad. FictionBook book Double Down by Frederick Barthelme buy. TXT ebook Double Down for Kindle on Kobo.

[plonteranimation22]

Ona mostbet online login göstərdim, dedim “bax, özün yoxla, kiçik məbləğlə başla”. Bir neçə gün sonra mənə zəng vurdu, həyəcanlı səslə dedi ki, “qardaş, mən də qazandım, 50 manat qazandım”. Güldüm, dedim “bax, dedim sənə”. İndi bəzən birlikdə oynayırıq, gecə növbələrində bir-birimizə yazırıq, nə qazandığımızı deyirik. Bu bizim dostluğumuzu daha da möhkəmləndirdi.

[voda44]

Az élet néha úgy rendeződik el, hogy az ember észre sem veszi, mennyire egyhangú. Az én életem pont ilyen volt tavaly tavasszal. Négy és fél éve dolgozom egy logisztikai cégnél a déli ipari parkban, ahol a raktárcsarnokok szürke betonja és a targoncák monoton zúgása jelenti a mindennapokat. Reggel ötkor kelek, fél hatkor már a buszmegállóban állok, és mire beérek, addigra a nap első fénye pont eléri a raktár tetejét. Nem panaszkodom, mert a fizetés tisztességes, és a kollégák is rendesek, de az ember egy idő után mégis úgy érzi, mintha egy mozdony ülne a mellkasán, ami sosem áll meg.

A fordulat egy hétfői műszakváltás után jött, amikor a főnökünk közölte, hogy két hétig csak délelőtt dolgozunk, mert leáll a csarnok egyik fele a karbantartás miatt. Ez azt jelentette, hogy délután kettőkor már otthon lehettem. Eleinte örültem, azt hittem, végre kialszom magam, elmegyek edzeni, rendbe teszem a lakást. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a szabad délutánok üresen kongtak. A barátaim dolgoztak, a feleségem is csak hat körül ért haza, én pedig ott ültem a nappaliban, és nem tudtam, mit kezdjek magammal. Egyik nap a konyhában főztem, és közben a rádióban egy műsort hallgattam a szerencsejátékokról. Egy férfi mesélte, hogy ő a vavada promóciós kód segítségével kezdett el játszani, és hogy mennyire megváltoztatta a hétköznapjait. Akkor csak legyintettem, és tovább kevertem a levest, de a gondolat megragadt bennem, mint a ruhára tapadt szag.

Pár nappal később, egy unalmas szerda délután, amikor már a harmadik kávémat ittam meg, és a tévében sem ment semmi értelmes, elővettem a laptopomat. Nem voltam biztos benne, hogy mit keresek, csak beírtam a keresőbe azt a szót, amit a rádióban hallottam. Megnyílt egy oldal, ahol vavada promóciós kód volt feltüntetve, és mellette rengeteg játék. Elsőre kicsit zavarban voltam, mert azt hittem, hogy majd mindenféle bonyolult regisztrációval kell bajlódnom, de nem így volt. Pár kattintás, és már bent is voltam. Nem éreztem magam bűnösnek, sőt, kíváncsi lettem. Olyan volt, mintha egy zárt ajtót nyitottam volna ki, ami mögött egy másik világ vár, ahol a szürke hétköznapok szabályai nem érvényesek.

Az első játékom egy egyszerű nyerőgépes játék volt, tele gyümölcsökkel és csengő hangokkal. Nem tettem be sokat, csak annyit, amennyibe egy doboz cigaretta kerül, mert úgy gondoltam, ha veszítek, akkor sem dől össze a világ. Az első pörgetésnél nem történt semmi, a másodiknál sem. Aztán egyszer csak megjelent három cseresznye, és a számlám egyenlege egy kicsit nőtt. Nem volt nagy összeg, de valahogy mégis jólesett. Nem a pénz miatt, hanem amiatt, hogy valami olyasmi történt velem, amire nem számítottam. Aznap délután még vagy két órát játszottam, és közben teljesen elfelejtettem, hogy egyébként milyen unalmas lett volna a délután. Nem a nyeremény tartott ott, hanem az a feszültség, ami minden egyes pörgetés előtt végigfutott a hátamon.

Aztán ahogy teltek a napok, kezdtem egyre jobban megismerni a játékokat. Nem azért, mert megszállott lettem, hanem mert kíváncsi voltam. Felfedeztem, hogy van olyan játék, ahol nem csak a szerencse számít, hanem az is, hogy az ember hogyan dönt. Ez pedig valahogy tükrözte az életemet is, ahol a legtöbb dolog nem véletlenül történik, hanem mert az ember tesz érte valamit. Az egyik este például egy kártyajátéknál ültem, és éppen egy olyan döntést kellett hoznom, ami nem volt egyértelmű. Ha a biztos utat választom, akkor nyerek egy kicsit, de ha kockáztatok, akkor nagyobb lehet a nyeremény. Végül a kockázatot választottam, és nyertem. Nem sokat, de elég volt ahhoz, hogy másnap vegyek a feleségemnek egy csokor virágot, és azt mondjam neki, hogy csak úgy.

A második hét végén aztán jött az igazi meglepetés. Péntek este volt, és éppen egy olyan játékkal próbálkoztam, amit addig nem ismertem. A neve most sem ugrik be pontosan, de a lényeg az volt, hogy egy bónuszkörben három egymás melletti szimbólum elindított egy olyan sorozatot, amiben a nyeremény folyamatosan nőtt. Ott ültem a konyhaasztalnál, a laptop fényében, és egyszerűen nem hittem el, ami történik. A szívem hevesen vert, a szám pedig kiszáradt. Nem az összeg miatt, hanem amiatt, hogy valami ilyesmi velem történik meg, aki mindig is azt mondta, hogy nincs szerencséje. Amikor végre megállt a számláló, akkor láttam, hogy a nyereményem elég ahhoz, hogy kifizessem a következő két hónap rezsiszámláit, és még maradjon is egy kicsi. Nem kiabáltam fel, nem ugráltam, csak ültem ott, és éreztem, ahogy a feszültség lassan eloszlik a vállamból.

Aznap éjjel nem aludtam el azonnal. Kimentem a konyhába, csináltam egy forró teát, és leültem a konyhaasztalhoz. A rádió halkan szólt, valami régi magyar nóta ment, és én azon gondolkodtam, hogy milyen különös az élet. Egy rádióműsor, egy unalmas délután, és egy véletlen kattintás vezetett oda, hogy most itt ülök, és a pénzemet számolgatom. Nem éreztem magam bűnösnek, nem éreztem magam függőnek, csak valami mély nyugalmat, hogy végre valami jó is történt velem ebben a hónapban. Aztán visszamentem a géphez, és még egy kicsit játszottam, de már teljesen másképp. Nem azért, hogy nyerjek, hanem hogy megünnepeljem azt a furcsa, véletlen szerencsét, ami rám talált.

Másnap felhívtam a legjobb barátomat, Gábort, és elmeséltem neki, mi történt. Jót nevetett, és azt mondta, hogy ő már akkor tudta, hogy nekem is be fog jönni ez a dolog, mert az embernek néha kell egy kis menekülés. Nem azért, mert gyáva, hanem mert a valóság néha túl kemény. Aztán megkérdezte, hogy milyen játékot próbáltam, és amikor elmondtam, csak bólogatott, hogy igen, az egy jó választás. Azóta néha összeülünk, és együtt nézzük, ahogy pörögnek a tárcsák. Nem nagy tétekben játszunk, csak úgy, mint régen a kártyázás a kocsmában. De valahogy mégis más, mert itt nincs füst, nincs zaj, csak a csend és a saját gondolataim.

Azóta eltelt néhány hónap, és az életem visszatért a régi kerékvágásba. A munka ugyanolyan stresszes, a főnököm ugyanolyan idegesítő, de valahogy már nem veszem annyira komolyan. Mert tudom, hogy ha úgy érzem, hogy minden összeomlik, akkor van egy hely, ahol csak én vagyok, és ahol a szabályokat én írom. Persze nem akarom azt mondani, hogy ez a megoldás mindenre, mert nem az. De néha egy kis szünet, egy kis kikapcsolódás többet ér, mint egy hét szabadság. És hogy őszinte legyek, az a bizonyos bónuszkör azóta is velem van. Nem a pénz miatt, hanem mert emlékeztet arra, hogy az élet néha egészen váratlan helyeken kínálja fel a lehetőségeket. Még egy konyhai rádióban is, ami éppen a legváratlanabb pillanatban szólal meg.

A minap megint főztem, és amikor a rádióban újra elhangzott az a bizonyos kifejezés, csak elmosolyodtam. Nem kapcsoltam el, sőt, egy kicsit hangosabbra vettem. Mert tudom, hogy néha nem kell ahhoz nagy dolog, hogy az ember jól érezze magát, csak egy kis bátorság, hogy kipróbáljon valami újat. És hogy őszinte legyek, azóta sokkal könnyebben kelem reggel ötkor, mert tudom, hogy a nap végén vár rám egy kis idő, amikor csak én vagyok, a gép, és a végtelen lehetőségek. Ez pedig többet ér, mint bármilyen nyeremény.

[投稿者]

投稿